A Túr mellett, annak torkolatához közel fekvő település első említése – de legalábbis Sonkád földrajzi névként való legkorábbi felbukkanása – 1181-ből való.  Templomáról egyetlen írott adatot sem ismerünk a középkorból.

A falusi méretekkel rendelkező, keletelt épület jórészt ma is eredeti formájában áll.  Téglalap alaprajzú hajójához egy-egy falszélességnyivel keskenyebb, kétszakaszos, a szabálytalan nyolcszög öt oldalával záródó szentély csatlakozik keletről. A szentély északi oldalán a középkorban sekrestye állt, melyet keleti és nyugati falának a szentély északi falán és a hajó északkeleti sarkán talált csatlakozási nyomai, illetve feltárt alapfalai alapján a legutóbbi helyreállításkor visszaépítettek.  A hajó nyugati oldalához a XIX. század elején tornyot emeltek, melynek középkori előzményére nincsenek adatok.  A templom sarkain kétosztatú, átlós elhelyezkedésű, azonos kialakítású támpillérek állnak.  Támpillér tagolja a szentély déli falának közepét is, és egykor pillérek támasztották a hajó két hosszfalának középső szakaszát, melyek közül az északit a legutóbbi felújításnál visszaépítették, a délinek pedig kibontották a korábban vakolattal fedett bekötési csonkját.  A támok eredeti lefedése és vízvetőik egykori kialakítása nem ismert, utóbbiak mai formája újkorinak tűnik. A templom falait törtkőből emelték, a szerkezeti elemeket sárgás-szürkés színű riolittufából faragták.

A templom hajóján és szentélyén egységes, egyszerű rézsűs kialakítású, kőből faragott lábazati párkány fut körbe, amely – bár jelentős szakaszai cserélt kövekből állnak – a középkori állapotot mutatja. Az eredeti főpárkány nem maradt fenn, a falkoronát valamikor az újkorban több téglasorral megmagasították. A templom egykori nyugati, ma a toronyaljban található kapuja erősen átalakított.  

Záradékrészét elbontották, s profilozott szárköveinek a nyílás felé eső oldalát lefaragták. Fennmaradt profilja kívülről vékony, rézsűs lemeztagból, félpálcatagból, újabb, a fallal párhuzamos lemeztagból és egy homorlat indításából áll.  A profil a felülről rézsűvel záródó lábazati tömbből nő ki. A templom egykori nyugati homlokzatának nem ismerjük több középkori részletét. A hajó déli falát két ablak és a lefaragott támpillértől közvetlenül keletre egy ajtó bontja meg. Az azonos méretű, elhelyezkedésű és kialakítású, részben átalakított ablakok középkoriak. Kőelemekből összeállított, rézsűs bélletük felül csúcsívesen záródik, a nyílás záradékából azonban a mérmű már hiányzik. Méreteik alapján eredetileg kétosztatúak lehettek.  Az 1759-ben készített fa szélfogó a déli ajtót részben eltakarja.  Az ajtó szemöldökgyámos lezárású, profilja a nyílás felé vékony, rézsűs lemeztagból, félpálcatagból, a falsíkkal párhuzamos újabb lemeztagból és nyújtott negyedhomorlatból áll. A profil a lábazatot felülről lezáró rézsűs felületből válik ki.  A profiltagok a záradékrészen átmetsződnek egymáson, a pálcatag a négyzetes, külső keretlezárás sarkaiban is áthatást alkot. A hajó északi falán nem jelennek meg nyílások. A szentélyen két ablak látható, mindkettő a déli falon. Kialakításukon, elhelyezkedésükön és méreteiken túl fennmaradásuk mértéke is megegyezik a hajóablakokéval.

A hajó belsejében az eddig említetteken kívül nincs több középkori részlet. A csúcsíves diadalív pilléreit a vállvonalig nem tagolja profil, onnantól a hajó felé néző oldalukon élszedés fut. A pilléreken egy-egy, építésükkel feltehetően egyidős, festett felszentelési kereszt látható.  A szentély északi falának nyugati szakaszán helyezkedik el a lapos szamárhátívű záradékkal kialakított sekrestyeajtó. Profilja a nyílás felé félfecskefarokból, félhomorlatból és félpálcatagból áll, amely vékony, rézsűs lemeztaggal záródik. A profil a keret lábazatának rézsűs, felső síkjából válik ki. A szentély északi falának keleti szélén szentségtartófülke mélyed a falba. Az álló téglalap formátumú fülke kőkeretének a felületét utólag lefaragták, ma már csak annyi látható rajta, hogy a nyílást követve valamilyen profil futott körbe rajta. A szentély körítőfalain egykori bordás boltozatának lenyomatát is feltárták. A boltozat kétszakaszos volt és konzolokra támaszkodott.

A toronytól eltekintve a templom egyetlen periódusban épült.  Közelebbi datálására csupán a három ajtókeret áll rendelkezésünkre. Ezek együttesen a XV–XVI. század fordulójánál korábbra nemigen tehetők – főleg ha figyelembe vesszük a déli kapu profiljának lapos, reneszánsz jellegű megformálását –, és a XVI. század nagyjából első harmadában, felében bármikor elképzelhetők.

Noha úgy tűnik, ebben az időszakban a Csaholyi család már nem volt olyan mértékben kizárólagos birtokosa a falunak, ahogy a korábbiakban, a jó néhány egyéb birtokos mellett még a XVI. század közepén is övék volt a település legnagyobb része.  Így aztán a templom emelésében a legmeghatározóbb szerepe ennek a családnak lehetett, még akkor is, ha egyéb, a faluban birtokos személyeket sem zárhatunk ki az építkezést támogatók köréből.