Vámosoroszi, református templom

A református templomot Szabolcs és Szatmár vármegyék legnagyobb templomépítő, és politikai szempontból is legjelentősebb családja a Báthory család építtette a 15. század második felében, késő gótikus stílusban. A középkori Magyarországon a Báthory család óriási politikai és gazdasági pályát fut be. Mátyás király uralkodása alatt a Magyar Királyság és az Oszmán birodalom között fellángoltak a harcok, amely során a keresztény seregek minden addiginál nagyobb sikereket arattak. 1479 őszén Kenyérmezőnél csapott össze a két hadsereg. A magyar haderőt Báthory István és Kinizsi Pál vezette. Báthory István vajda az ütközet előtt fogadalmat tett, miszerint ha Isten győzelemre vezérli a keresztény magyar harcosok csapatát, akkor két templomot emeltet majd a Mindenható dicsőségére Bátorban. A portyázó török csapatok fölött győzelmet arató Báthori betartotta fogadalmát és a győzelemből származó zsákmányból felépítette a nyírbátori református templomot. Ecsed váruk a térség egyik központi erősségévé vált, az ecsedi vár falának kapuja fölött díszelgő vörösmárvány kőbe faragott címerük pedig igazi szimbólummá. A Báthoryak számos jelentős építészeti emlékeket hagytak maguk után, köztük a vámosoroszi templomot. A vámosoroszi templom egyik zárókövén is látható a sárkányos Báthory címer, amely a hozzá kapcsolódó legendán túl őrzi Luxemburgi Zsigmond sárkányrendjének emlékét is. De őrzi azon családok emlékét is, akik egykor a Báthoryak familiáris köréhez tartoztak, hiszen a Kállay, Kölcsey, Kende családok címerében szintén felfedezhető a sárkány motívum.

A vámosoroszi templom sarkait átlós elhelyezkedésű, két részből álló támpillérek erősítik. A szentély keleti és délkeleti sarokpontjain, összesen három, átlós irányú, kétlépcsős támpillér áll. Ezek a pillérek támasztották a belső teret lefedő hálóboltozatot, ellensúlyozták a boltozat oldalirányú nyomását. A szentélyt az eredeti gótikus hálóboltozat fedi, amely már több mint ötszáz éves.  Az északi és a déli fal közepén lévő boltozat vállköveit pajzsok díszítik.   Az északkeleti és a délkeleti sarokban a pajzsok helyett igen egyszerűen, tagolatlan formákkal kialakított, háromszögletű emberfejek láthatók. A gótikus templomépítészet egyik legfontosabb, készítőitől talán a legnagyobb tudást megkívánó szerkezete a boltozat, pontosabban az ún. bordás boltozat volt. A boltozatok kialakulásának elsősorban gyakorlati oka volt. A tűz jóval nehezebben rongálta meg őket, mint egy famennyezetet, s ha a fa tetőszerkezet kigyulladt, a boltozat megvédhette a templom belső terét a katasztrófától. Első példái 1100 körül, már a román korban megjelentek. A vámosoroszi, vagy a régió egyéb templomainak (pl. Egri, Sárközújlak, Vetés) fennmaradt bordás boltozatai szemléletesen mutatják, hogy e szerkezetek két alapvető részből állnak, vázból és boltsüvegekből. Előbbinek statikai, hordozó szerepe van. A vázat kőből, vagy téglából rakott ún. bordák alkotják, melyek zárókőben vagy zárókövekben futnak össze. Vámosorosziban a két zárókövet díszítették is, az egyik zárókő Krisztus-fejet, a másik sárkányos Báthory címert ábrázol.

Vámosoroszi református templomában az egyik szentélyben látható zárókő egy sárkányos Báthory-címert ábrázol. A legenda szerint  a Báthori címerpajzsba a sárkány egy a Gutkeled nemzetség egyik őse nyomán került, aki legyőzte és megölte az Ecsedi-lápban rejtőző sárkányt. Ezt tovább erősítette a család egyes őseinek tagsága a Sárkány Lovagrendben. A sárkányrendet Luxemburgi Zsigmond magyar király alapította Boszniában elért hadisikerei után 1408-ban, amely szintén átvette a sárkány ábrázolást. A rend az igaz hit védelméért –a török és a husziták ellen – küzdő vitézek kitüntetése céljából született.

A templom másik látványossága a most befejeződött falkép restaurálásnak köszönhető. A szentély keleti falára, a templom legfontosabb helyére a Bűnbeesés képét festették. A szentélyben lévő karzat mögött lévő, 1604-ben festett naiv népi festményen a bűnbeesés története elevenedik meg. A szentély keleti falán olajkoszorúval keretezett fát lehet látni a rátekeredő kígyóval, amit az ősszülők vesznek közre. Jobbra Éva, balra Ádám bűnbeesése látható, amint az almáért nyúlnak. Technikája és stílusa alapján egyértelmű, hogy nem középkori freskóról van szó. Készítésekor itt még nem volt karzat, ezért mindenhonnan jól lehetett látni.

A 16.század végén, a 17. század elején készülhettek a szentélyben és a hajóban feltárt latin nyelvű gótikus, bibliai idézeteket tartalmazó falfeliratok. A reformátusok a Szentírást helyezték a hitélet középpontjába, ennek megfelelően képek helyett a Bibliából vett idézetek kerültek a templomok falaira. Vámosorosziban legalább 10 ilyen felirat volt. Különböző időben készültek, és talán nem is voltak egyszerre láthatók. A 2014-es restaurálás során ezeket teljesen feltárták, és ha töredékes állapotban vannak is, nagy részüket tudjuk értelmezni. Mindegyik latinul van, ami arra utal, hogy a reformáció korai korszakában keletkeztek. A korábbiak a díszes, vörös betűkkel írott részletek. Ezek a Bűnbeesés-falképpel egyszerre készülhettek, a 16. század második felében. A templomot kívül-belül díszítő festések is a reformáció után készültek. Egyszerűségük ellenére figyelemre méltók, nemcsak, mert kevés ilyen festés maradt meg hazánkban, hanem azért is, mert jól mutatják a református díszítőművészet kettős gyökerét: a gótikus hagyomány biztos alapján kezdik használni a „modern”, reneszánsz motívumokat. Régi középkori hagyomány, hogy a nyílásokat, boltozati bordákat – még ha kőből készültek is – úgy festették, mintha különböző, színes kövekből lennének. Vámosorosziban ennek a hagyománynak továbbélését láthatjuk, egyszerűbb formában. Gazdagon színezik a szentélyt és a diadalívet a tagozatok és a bordák festései. A diadalív déli indításának belső oldalán a katolikus időkből származó felszentelési kereszt töredéke került elő. A hajó színvilágát gazdagítják az ablakok körüli festések, valamint a falkorona közelében körbefutó díszítő festés, amely a szentély homlokzatának déli és délkeleti oldalán két támpillér fölött található.

A templom a későbbi időkben sok viszontagságon ment át. 1662-ben a szatmári német várőrség tett benne nagy kárt, majd a második tatárjárás idején, 1717-ben felgyújtották, tető nélkül maradt, és csaknem egy évszázadig romokban állt. Csak 1784-ben építették újjá, a hajó mennyezetét kazettákkal ékesítették, amelyeket 1936-ban rossz állapotuk miatt el kellett távolítani. Ma ezt a kazettás mennyezetek formavilágát idéző új mennyezet helyettesíti. 1794-ben készült el a szentély karzata, 1806-ban pedig az L-alakú nagyobb karzat, mindkettő népi díszítőfestéssel. Rendkívül szép a templom Mózes széke, melynek támlája két nagyméretű virágdíszes kazettából áll. Különösen gazdag mintájú a templom hangvetője, amely 1794-ben került a szószék fölé. A szószékkorona Vasvári Ódor Gábor keze munkáját dicséri.

1819-1823 között a korábbi fa harangláb helyére téglából készült, nyolcszögletű tornyot építettek, mely ritkaságnak számít. A 36 méter magas barokk tornyot eleinte vörös zsindely fedte, ma vörösréz borítja. 1890-ben a templomot kívül-belül újravakolták. Ekkor még olvasható volt a templom déli oldalfalán a nyitott eredeti templombejárat ajtóhomlokzatába vésett, 1633-ból való latin felirat: „Aki jól ismeri Krisztust, elég az, ha egyebet nem tud is. Aki Krisztust nem ismeri, semmi az, ha mindent ismer.”