Sárközújlak, református templom

Sárközújlak református templomát Szatmár megye legjelentékenyebb középkori keletkezésű falusi templomai közé sorolják. Az átalakítások ellenére az épület nagyrészt megőrizte gótikus jellegét. Építtetőjeként Meggyesi Móric országnagy feleségét, Báthory Zsuzsannát nevezik meg, aki a hagyomány szerint 1450 táján emelte az istenházát. A település 1339-ben jelenik meg először okleveleinkben, de mivel Szatmárban Sárköz és Szamos előtaggal két Újlak is létezik, a falvak középkori említéseit igen nehéz elkülöníteni. Egy Uylak nevű település 1334-1335-ben bizonyosan szerepel a pápai tizedjegyzékben. Újlak lakossága valamikor 1556 előtt csatlakozott a kálvini irányzathoz s rövidesen a nagybányai egyházmegye része lett. A XVII. századtól nagyrészt református vallású kisnemesek birtoka volt, akik állandóan támogatták az egyházat. Templomát 1621-ben és 1647-ben renoválták, majd a következő században 1779-ből és 1797-ből tudunk nagyobb felújításról. Kissé tömzsi arányú harangtornyát 1811-ben emelték.

A méreteivel tiszteletet parancsoló templom falai törtkőből készültek, míg műrészletei faragott kőből. Téglalap alaprajzú hajójához kelet felől nyolcszögzáródású szentély csatlakozik. Az épületet a hajó nyugati és keleti sarkain átlós, a hosszanti falak mentén merőleges kétosztatú támpillérek ölelik körbe; a szentélyt is hasonló támokkal erősítették meg. A szentély északi falához hajdan sekrestye is csatlakozott, ezt az ide illő támpillér hiánya, illetve az északi falban elfalazott szemöldökgyámos sekrestyeajtó és a régi bolthajtás magasságában a fal elvékonyodása bizonyítja. A sekrestyekapura a középkorban évszámot véstek be, amely az 1407-et vagy 1457-es évet jelöli. A nyugati homlokzat dísze a csúcsíves, gazdagon tagolt bélletű kapuzat, amelyen félpálcatagok, félhomorlatok, körtetagok és vékony rézsűk váltják egymást.

A hajó déli homlokzatát csúcsíves, rézsűs bélletű, változatos formájú méművekkel díszített ablakok szabdalják, a középső támpillér mellett pedig egy szemöldökgyámos befalazott ajtó található. A hajó északi falán nincs nyílás, a szentélyt viszont déli falán két, dél-keleti oldalán pedig egy csúcsíves háromosztatú ablak töri át. A hajót a szentélytől elválasztó csúcsíves diadalív rézsűi gúla alakú lábazatra metsződnek. A szentély északi oldalán előkerültek egy lefaragott szentségház maradványai, délkeleti falán pedig egy kisebb méretű kőkeretes, szamárhátíves záródású fülke, melyet szentségtartóként használtak, mellette pedig egy szegmensíves záródású ülőfülkét bontottak ki nemrég, az épület helyreállításakor. A szentély két boltszakaszos. Nyugati fele egyszerű, bordás keresztboltozat, a keleti fele bonyolultabb rajzolatú. A teljes boltozat pajzsokkal díszített tagolatlan tölcsérkonzolokon nyugszik, kivéve az északi és déli fal egy-egy indítását, ahol a bordák egy-egy erősen megkopott büsztből ágaznak ki. A boltozatnak két záróköve is van. A keletin egy címerpajzs látható, melyen virágzó ágon álló, átlőtt nyakú madár figyelhető meg, a nyugatin pedig egy 1899-es felirat utal egy helyreállításra.

A templom építése szempontjából datáló adat lehet a sekrestyeajtón szereplő évszám, annak az 1457-es olvasata, az épület több építészeti elemének formája ugyanis ebben az időszakban terjedt el a középkori Magyarországon. Sárközújlak birtokosai hajdan az Újlakiak voltak, a templomban látható madaras zárókő az ő címerük ábrájával azonosítható.

A templomépület 2011-2014 között teljeskörű helyreállításon esett át, melynek eredményeképpen teljesen új bútorzatot kapott, középkori faragott elemei pedig a vakolatrétegektől kibontva és megtisztítva, eredeti állapotukban láthatók.