Huszt, református templom

Huszt a Tisza jobb partján fekszik, a máramarosi királyi uradalom központja volt, lakói kereskedő szászok, és földműveléssel, sóbányászattal foglalkozó magyarok voltak. A királyi koronavárosok közé tartozott. Szent Erzsébet tiszteletére emelt egyházának papi tizede alapján a XIV. században Kárpátalja harmadik legjelentősebb települése.

Valószínűleg egyetlen periódusban épült a négyemeletes toronyhoz kapcsolódó hajó és a vele azonos magasságú, a nyolcszög öt oldalával záródó, egy boltszakaszos szentély. A sekrestye utólagos toldás, de nyíláskeretei alapján még a középkorból származik. A részletformák alapvetően gótikusak, de visszaköszönnek román kori megoldások is. A nyugati és a déli kapu bizonyos részletei is a gótikán belül korai megoldásnak számítanak. Ezek alapján az építkezés a XIV. század középső harmadára tehető. A templom formái rokoníthatók a técsői és a viski egyházak részleteivel, ebben az időszakban, az 1329-es városi kiváltságok fémjelezte periódusra tehető a koronavárosok fölemelkedése.

A templom egyetlen része ennél az építkezésnél későbbi is lehet. A szentély faloszlopai az ablakok magasságának felénél befejeződnek, és szervetlenül kapcsolódnak hozzájuk a jelenlegi bordákat alátámasztó konzolok.
A templom első kifestésére a XV. század elején, egyetlen periódusban került sor. Ekkor a hajó északi falát és a diadalív északi pillérét díszítették falképekkel. 
A freskókat Lángi József tárta föl, ezt a munkát és az épület helyreállítását a Teleki László Alapítvány támogatta.

Az északi falon, a diadalívnél Szent Ilona-ábrázolást látunk. A középső képmezőben a magyar királyszenteket, Szent Lászlót, Szent Istvánt és Szent Imrét jelenítették meg.
A bal oldali képmező erősen töredékes, kivehető két figura, az egyik egy imára kulcsolt kezű nő alak.
A hajó nyugati falán egy különleges, a sebeit mutató, teljes alakos Fájdalmas Krisztus-ábrázolás került elő 2012-ben.
A diadalív szentély felőli, déli oldalán két okos szűz képét sikerült föltárni.